Az a szerencse, hogy megtaláltam a gyorsítás módját. Hiába, a szükség nagy úr :). A Sassfészek rendelése megakasztott a karácsonyi mécsestartók készítésében, pedig vészesen közeledik az Adventi Kuckó, és már az első megrendelések is érkeznek.

Klasszikus esetben napokat szoktam várni a száradással. A kis mécsestartó üvegpohárka, amit a festett üveglapra ragasztok (vagy amire a festett üveglapot ragasztom?) egyszerre van arra, hogy beletegyük a teamécsest, és arra, hogy megtámassza magát a kis festményt. A ráragasztásnak több fázisa van, de bizony úgy kezdődik, hogy az üveglapot a festett felével leborítjuk az asztallapra... Ehhez naggggyon megszáradtnak kell lenni, különben megsérül! És ehhez kellenek általában napok. Elméletileg - oldószeres üvegfestékkel dolgozom - kisüthető. Ez szó szerint azt jelenti, aminek hallatszik: az ember beteszi a cuccot a sütőbe, és bizonyos hőfokon gyakorlatilag ráégeti a festéket az üvegre. Tartósabbá teszi a festést, de én sose mertem használni, mert elég agresszívnek érzem a módszert, a festék nyugodtan megváltozhat, megsérülhet, összepöndörödhet és még ki tudja, mi módon lehet másmilyen, mint szép.

VISZONT! Van ugyebár a gázkonvektor, ami ha beindul, elég meleg tud lenni felületileg, és majdnem vízszintes. De mivel a környezet nem meleg, és főleg a festett felület a hűvösebb hőmérséklettel találkozik, csak hátulról "sül" át, így biztonságos, és mégis gyors. Ily módon az üveglap megtisztításától a szállításig elegendő 24 óra! Ezek itt már így készültek :):