Valamikor régen olvastam, még akkoriban, mikor ilyen útkeresőkre volt szükségem. Kicsit olyan érzés volt újraolvasni, mint az Alkimistát, és nagyon érdekes volt figyelni magam közben. Visszaemlékezni arra, mit éreztem akkoriban, miközben olvastam, és mit jelent most, hogy már "visszakanyarodtam" az utamra. 

Ezoterikus könyvnek mondják, én azért kezdtem bele újra, mert emlékeztem, hogy egyes részeknél "vinnyogva röhögtem". Persze, van üzenet, de maga a cselekmény is annyira izgalmas, hogy ha nem lenne, akkor is élvezném.

Két regény - azaz regény a regényben - a történet: Ricsi, az író mesél arról, hogyan kezdte el és miért, meg mit érez közben, és hol kapcsolódik ez az egész a saját életéhez, közben persze - mellesleg - elolvashatjuk magát a regényt, ami ír. Kyráról és az ő hányattatásairól. Döntésekről és útkeresésről és boldogságról.

Szeretem azokat az olvasnivalókat - legyen az ezoterikus, önsegítő vagy szimplán csak irodalmi - aminek az üzenete: az a dolgod itt a Földön, hogy boldog légy. Ezé gyöttél :P.

Bevallom, elegem lett abból a motivációból - mely sajnos elég közkeletű -, hogy most szívás van, de aztán majd valami nagyon jó lesz... Azt gondolom, kellenek célok, amiket megvalósíthatunk, és akkor majd nagyon jó lesz, de megette a fene az egészet, ha útközben nem érezhetem jól magam. Most. Dolgoztam én is mlm-ben, meg bizniszekben, szerettem is, jó is voltam benne. Csak épp idő kellett, míg felismertem, hogy nem vágyom eléggé a luxusra. A mindennapok nyugalmára vágyom, az örömmel végzett munkára. Arra, amit az Omyno-ban a nagyi úgy fogalmaz: SZÉPEN ÉLNI...