Nem olvastam még Barbara Woodtól semmit, és nem tudok róla semmit. Most sem. Úgy döntöttem, nem olvasok utána. A Lélekláng után keresni fogom a regényeit, aztán meglátjuk :)

Szeléné mese-története a regény. Egy fiatal lány, aki kalandos körülmények között születik, és az élete méginkább kalandos. Beutazza a világot és "karriert" épít, abban a korban, amikor a nők jobbára még a falujukból sem igen teszik ki a lábukat, nem beszélnek nyelveket és nem olvasnak - főleg abban a társadalmi rétegben, ahol nevelkedik.

Szeretem az efféle regényeket, mert sokat megtudhatunk belőlük az adott történelmi korról, és emellett el is gondolkodtatnak. A saját életemről is. Arról, hogy milyen, amikor az ember követi az útját, ezer "véletlenen" át, mintha tényleg lenne valamiféle vezérlő csillag. Magasan, ahol akkor is látszik, mikor gödörben vagy...

Mindenesetre az a motívum nagyon tetszett, ahogy Szeléné nevelőanyja, az elismert javasasszony éppen olyan ellenszenvvel, bizalmatlansággal és lenézéssel beszél az orvosokról, az orvostudományról, ahogy ma az orvosok a természetgyógyászatról :).