Ezt a hangoskönyvet majdnem olyan kegyetlen volt hallgatni, mint a Harry Potter 4-5. részét. Ebben az esetben nem az volt a bajom, mintha rosszul ejtette volna a neveket a felolvasó. Azt hittem, az szörnyű, és nincs is annál idegesítőbb.

De van!

A Nők pagodáját felolvasó férfi szörcsög. Van erre jobb szó? Tudod, amikor náthás vagy, és a torkodra folyik a cucc, és megpróbálod valahogy felhozni az orrodba, hogy aztán kifújhasd. Az egyszerűbb emberek, hogy ilyen finoman fogalmazzak kissé más, de hasonló hang kíséretében szokták a szájukba hozni, hogy aztán egy nagyot köpjenek. OOoáááááááhhhh és brrrrr. Undorító. Na, és ezt hallgatod folyamatosan. És aztán ezt még meg is magyaráztam magamnak. Biztos határidőre kellett felolvasnia szegénynek, és nem volt idő kivárni, míg meggyógyul, hát mindent megvető elszántsággal csak rója tovább az oldalakat. Értem, az olvasóért. Pedig biztos rég inkább az ágyban lenne.

Ennek nyomatékosan hangot is ad, és ezt már csak a trehányság számlájára tudom írni. Valakinek a trehányságáéra. Az illető úr rendszeresen ásít. Nem vicc. Olvassa a történetet, és minden szégyenkezés nélkül ásít. Baccus, nincs azon a felvevőn egy pause gomb?? Vagy esetleg valaki, valahol, aki kivágná a felvételből? Mindegy.

Sajnos vagy nem, a sztori érdekes volt, és izgatott, hogy mi lesz a vége, és kénytelen voltam elszenvedni eme megpróbáltatásokat.

A regény egy negyvenévessé lett kínai úrhölgy életének néhány évén keresztül mutatja be a hagyományok és a modern létformák ütközését. Akkor, amikor már javában repülők járnak a világban, és Kínában is, a (meglehetősen nagy, több generációs) család zárt kapuk mögött, egy uradalomban villanyáram nélkül él. A tanulás szinte eretnekség, az idegen nyelvek szintén. A fiaiknak az anyák választanak feleséget, a férjüknek a feleségük ágyast, azaz "második úrnő"-t. Egy asszony, aki hihetetlenül jól ismeri a lelkeket, mindenre ügyel, korához és neméhez képest szinte illetlenül művelt, időnként kapitális hibákat vét, és rosszul ítéli meg saját magát, az ő szerepét, hatalmát és kötelességét. Aztán tanul és felismer...

A történetnek furán van vége. Úgy értem, bárhol ezelőtt is vége lehetett volna úgy, mint most. Mindent összevetve, megérte meghallgatni. Egyszer. Többet nem fogom. Legfeljebb elolvasni ;)