...mármint az első.

Kiterveltem, miből mennyi darabbal illik elkészülnöm, ha a nagyérdemű elé akarok állni. És úgy állapodtam meg magammal, hogy két sorozatot készítek a horoszkóposból, szigorúan más színösszeállításban.

Íme, az első sorozat:

Olvastam is már, sőt, történetesen meg is van. Szóval nem vettem zsákbamacskát. Ráadásul Rátóti Zoltán olvassa fel, ráadásul jól. Szóval megvolt a szórakozás.

(Ráadásul mandalákat festettem közben, az meg éppenséggel passzol...)

Nem vagyok különösebben Coelho-fan, miután egy könyvét már félbe is hagytam. Az Alkimistát szeretem, mert rólam szól ;), De A Zahírt sem utoljára hallgattam.

A történet két évet ölel fel, onnan indul, hogy az író felesége, Esther 10 évi házasság után egyetlen szó (üzenet, utalás, előzetes veszekedés, szóval minden jel nélkül eltűnik. Semmit sem visz magával, amiből akár emberrablásra is lehetne következtetni, CSAK az iratait, ami viszont elég komoly üzenet, hogy magától ment el, mégpedig ...

Ezt a hangoskönyvet majdnem olyan kegyetlen volt hallgatni, mint a Harry Potter 4-5. részét. Ebben az esetben nem az volt a bajom, mintha rosszul ejtette volna a neveket a felolvasó. Azt hittem, az szörnyű, és nincs is annál idegesítőbb.

De van!

A Nők pagodáját felolvasó férfi szörcsög. Van erre jobb szó? Tudod, amikor náthás vagy, és a torkodra folyik a cucc, és megpróbálod valahogy felhozni az orrodba, hogy aztán kifújhasd. Az egyszerűbb emberek, hogy ilyen finoman fogalmazzak kissé más, de hasonló hang kíséretében szokták a szájukba hozni, hogy aztán egy nagyot köpjenek. OOoáááááááhhhh és brrrrr. Undorító. Na, és ezt hallgatod folyamatosan. És aztán ezt még meg is magyaráztam magamnak. Biztos határidőre kellett felolvasnia ...

Mondanám, hogy az idén nem csinálok többet, de annyira sokat éjszakáztam az utóbbi hetekben, hogy lehet, hogy már a két ünnep között nekiállok a jövő évi karácsonyi mécsestartóknak...

Mindenesetre ezt a párat most gyorsan még befejeztem a vasárnapi Kuckóra :).

Az a szerencse, hogy megtaláltam a gyorsítás módját. Hiába, a szükség nagy úr :). A Sassfészek rendelése megakasztott a karácsonyi mécsestartók készítésében, pedig vészesen közeledik az Adventi Kuckó, és már az első megrendelések is érkeznek.

Klasszikus esetben napokat szoktam várni a száradással. A kis mécsestartó üvegpohárka, amit a festett üveglapra ragasztok (vagy amire a festett üveglapot ragasztom?) egyszerre van arra, hogy beletegyük a teamécsest, és arra, hogy megtámassza magát a kis festményt. A ráragasztásnak több fázisa van, de bizony úgy kezdődik, hogy az üveglapot a festett felével leborítjuk az asztallapra... Ehhez naggggyon megszáradtnak kell lenni, különben megsérül! És ehhez kellenek általában napok. ...

Készülődöm a karácsonyi mécsestartókkal. Sokat kell festeni, mert nagyon népszerű szokott lenni, minden évben gyakorlatilag annyi fogy, amennyit csinálok. Igen, mert szép dekoráció tud lenni otthonra is, de azt hiszem, főleg azért szeretik, mert viszonylag olcsón különleges, egyedi, és speciálisan karácsonyi ajándék lehet. Kollégáknak, barátoknak, azoknak, akiknek nem veszünk túl értékes ajándékot, de azért mégis szeretnénk megajándékozni.

Nincs két egyforma, még ha az alapmotívum ismétlődik is - 10-15 féle variáció van. Minimum a kontúr más (ezüst vagy bronz), de a színek is folyton másképp keverednek :P

Szoktam én mandala mécsestartót festeni, és igaz, nem egyesével, de most először van, hogy boltnak szállítok, és fura, hogy egyszerre ilyen sokat kell. Most nem panaszkodom, hanem dicsekszem ;). Valójában tényleg jó érzés, és izgatottan várom, hogy fogadja majd a "közönség" :)

Az üvegfestés kényes műfaj. Nagyon könnyen csúszhat át giccsbe, szóval vigyázni kell. Csak semmi csicsa :). De néha lehet kivételt tenni.

Ilyen kivétel volt a strasszkő, amivel a mandala festményeken a csakrákat jeleztem. Nem saját ötlet, de bevált, fogom még használni, nekem legalábbis belefér.

És ilyen karácsonykor a csillámos kontúr. Szeretem a fényét, néha megkísért, hogy a mandala mécsestartókon is használjam, de azt azért nem. Viszont a karácsonyi mécsestartókon dőzsölhetek :)

Hát ettől az ötlettől teljesen elaléltam, muszáj volt megcsinálni! Nem teljesen az enyém, egy mandalás oldalon találtam, de túlságosan "csicsás" volt az eredeti, viszont az, hogy olyasmi stílusban csináljam meg, mint a Mozaik-os képet, na az egészen lázba hozott. Csak persze nem akartam annyira különbözőre a "mozaik-darabkákat", hogy a valódi formáról, a yin-yang-ról azért ne terelje el teljesen a figyelmet. Így megmaradt tisztán a meleg és hideg színek kombinációja. Persze a méret se a szokásos 20 cm, úgy éreztem, akkorában nem fog érvényesülni igazán a koncepció: ez a mandala 25 cm-es.

Erős a kísértés, hogy megfessem az ezüst-arany variációjában is. Talán majd egyszer...

Tulajdonképpen elfogytak a mandala mécsestartók, így nekiláttam "feltölteni a készleteket".

Bizony itt az ideje, hiszen jönnek a hosszú téli esték. Azt mondtam, kellemes hangulatot teremthetünk nyáréjszakákon a teraszon borozgatva? Az még mind semmi ahhoz képest, amikor kint igazán cidri van, esik az eső, aztán meg a hó, és bent meg igazán kellemes meleg van, és olyankor annyira jó kibámulni, és élvezni, hogy nem kell kint lenni. Forralt bor? Boros tea? Vagy - na jó, nem kell mindig az alkohol :P - egy jó nagy bögre mézes-citromos? Ha fával fűtesz, és ropog a füledbe a tűz, akkor főleg. Igazán semmi sem hiányzik a tökéletes relaxhoz, mint egy szép mécsestartó ;)

Mint mondjuk ez...