Kész van a harmadik. Nekem tetszik, bár persze mondhatnánk, hogy nem az a lényeg, fontos, hogy a megrendelő elégedett legyen, de ez azért nem egészen így van. Először is, azért lettem üvegfestő, hogy jól érezzem magam, miközben szépeket alkotok :). Másodszor pedig nagyon is hiszek abban, hogy az alkotó lelkiállapota meghatározza az alkotás "rezgését", ami egy mandalánál még annál is fontosabb. Márpedig ki rezegne jól, ha utálja, amit csinál??

Az eredmény pedig:

Most pedig jöhet az akasztó-ragasztás és a dobozkészítés. Csakis egyenként, külön dobozba téve merem szállítani, postára adni mg főleg :).

Elméletileg költözöm, de az a biztos, ami már megtörtént, főleg így, hogy nekem fogalmam sincs róla, hogy ha igen, mikor. De tény, hogy most egy darabig nem lesz festés. A felfordulás nem kedvez neki :). Semmi baj, szerencsére a fűzést (majdnem) bárhol-bármikor elő lehet venni ;)