Na jó, kicsit elmandaláztam magam :)

Ráadásul - vagy pont azért - nem is azok lesznek, amiket először válogattunk. 

Közben új feladatot is kaptam. Egy angyalkát szeretne valaki a lámpájára. Átlátszót, hogy áthatoljon rajta a fény, hogy átvilágítsa a színeket. Ez azt jelenti, hogy a klasszikus ragacs nem lesz jó: csúnya lenne, ha egy nagy sötét folt éktelenkedne a szép, csillogó ezüstös fényű angyalkám feje helyett...

Igen, napokba telt, mire megtaláltam a megoldást. Gyöngyös próbálkozással kezdtem. Különlegesen szép lett volna, ha működött volna, de tulajdonképpen szerencse, hogy nem működött, mert irtó sokáig tartott vele és drága gyöngyből sok, szóval nagyon megdrágította volna. Aztán dróthorgolással próbálkoztam, ...

Fesd az ördögöt a falra...

Nem panaszképpen mondom, sőt. De épp most beszéltem róla, hogy jön a megrendelés, és felülír mindent, amikor is befutott egy megrendelés, és felülírt mindent :) Négy mandala - első körben:

Nagyon örülök, mert nagyon szeretek mandalát festeni, tényleg egyfajta meditáció, kifejezetten csendes-visszavonulós zenét szoktam hozzá hallgatni. Ráadásul a szokásos 20 centinél nagyobbak, 25 centisek lesznek, így sokkal jobban kidolgozhatom majd a színeket.

Úgy alakult, hogy most is minike képeket kaptam, mint annak idején a mozaik-angyalhoz, szóval rajzolni is kell előtte... Ez nem is baj, mert az üveglapok, amiket rendeltem hozzájuk (eddig csak 20 centis lapokon dolgoztam), hétvége felé érkeznek meg...

Volt egy kis lassítás, lazítás az elmúlt két napban, ilyen is kell néha. Viszont előkotortam a mandalás mécsestartókat. Mint témát. A karácsonyi mécsestartók nagyon népszerűek, nem tudok annyit készíteni, hogy ne fogyjanak el: az idén több, mint 70 darabot festettem.

De persze a karácsony az karácsony, december 26-án véget ér - jövő novemberig (már kézműves szempontból :) ). Ilyenkor pedig már a mandala-mécsestartó a "menő", és ennek nincs szezonja. Kis borozós, forró teázós esti/éjszakai beszélgetésekhez, csöndes elvonulásokhoz kellemes, színes, csendes fények. Külön szeretem, ahogy megfesti maga előtt a felületet: igyekszem nem színes-mintás terítőre tenni.

Nem kedvelem különösebben a Gyűrűk ura trilógiát. Igen, tudom, és Göncz Árpád fordította, és gyönyörű és szövevényes... Nos, nekem túlságosan szövevényes. Regényt szórakozásból olvasok, és ha jegyzetelnem kell a sokféle lény és sokféle személy miatt, az nekem már nem szórakozás. Ettől függetlenül egyszer elolvastam mindhárom (jó vastag) kötetet, és talán egyszer végignéztem a filmeket is, bár ez utóbbiban nem vagyok biztos...

Aztán egy alkalommal, mikor nagyon szerettem volna olvasni, de nem volt a kezem ügyében más, mint a Szilmarilok, annak is nekifutottam. Többször. De max 10 oldalig jutottam. Ehh.

Így aztán, meglehetős előítéletekkel fogtam a Hobbitba. Nem is tudom, mi vitt rá. De kérem, olyan kellemes csalódásban ...

Le tudtam fényképezni a Mozaik-ot:

Mindig megfestem, újra és újra. Mindig elviszik, előbb vagy utóbb, de annyira szeretem. Festeni is, meg azt is, hogy mindig másmilyen lesz :).

Befejeztem egy mandala mécsestartót is, bár mécsestartóként csak akkor lesz használható, mikor ráragasztom a kis üvegcsészécskére, amibe majd a mécses kerül. Addig így néz ki:

Kicsike, 13 cm-es az átmérője, ennyit tud bevilágítani a teamécses.

Valamikor régen olvastam, még akkoriban, mikor ilyen útkeresőkre volt szükségem. Kicsit olyan érzés volt újraolvasni, mint az Alkimistát , és nagyon érdekes volt figyelni magam közben. Visszaemlékezni arra, mit éreztem akkoriban, miközben olvastam, és mit jelent most, hogy már "visszakanyarodtam" az utamra. 

Ezoterikus könyvnek mondják, én azért kezdtem bele újra, mert emlékeztem, hogy egyes részeknél "vinnyogva röhögtem". Persze, van üzenet, de maga a cselekmény is annyira izgalmas, hogy ha nem lenne, akkor is élvezném.

Két regény - azaz regény a regényben - a történet: Ricsi, az író mesél arról, hogyan kezdte el és miért, meg mit érez közben, és hol kapcsolódik ez az egész a saját életéhez, közben persze - mellesleg - ...

Meg anyáknapi meg nőnapi meg múlt karácsonyi :)

A fiam meglepett egy ceruza elem alakú akkumulátortöltővel (hozzávaló akkumulátorokkal együtt). Ez nagy előrelépés, rengeteg bosszúságot okozott nekem a hagyományos elem, a nem megfelelő töltőkről nem is beszélve, amiket beszereztem az évek során.

Most okosabbak voltunk: 

1. fotós boltban vásároltunk,
2. levittem a gépet, úgy kértünk tanácsot,
3. nem spóroltunk :P

Ha már ott voltam, megkérdeztem a fényképészt, hogyan kellene az én speciális igényeimnek megfelelően fotózni. Azt gondoltam, mond egy általános tanácsot, de valóságos képzésben részesültem. M egmutogatta, hogy kell beállítani a fényképezőt, meg hogy honnan látom, hogy nagy valószínűséggel jó lett a ...

Az Élet Virága egy ősi szimbólum. Mi csak játszottunk a körzőnkkel gyerekkorunkban, és nem is tudtuk :). Azóta viszont, mióta ezt tudom, örömmel használom az alkotásban. 

Akkoriban egy rizsszem alakú fa gyöngyökből készült négyzet alapú edényalátétet találtam, ami már megrongálódott. Szétszedtem, és az épen maradt szemekből megfűztem első életvirágomat. Aztán készítettem egy medált is, rizsszem gyöngyökből.

Nem sok örömöm volt benne, még damilra fűzve is löttyedt, tartás nélküli darab lett, amit én ugyan szívesen viseltem - otthon -, de semmiképp sem adhattam volna más kezébe. De most megtaláltam a megoldást: nagyon vékony, ezüstszínű ékszerdrótra fűztem:

Csak még azt nem tudom, mire fűzzem. Bőrszálra? ...

Októberben lesz két éve, hogy felszámoltam a régi életemet, hogy a festésnek, gyöngyfűzésnek élhessek. Akkoriban úgy mondtam: elindultam a szívem után. Pár hónap múlva találkoztam egy ifjú barátnőmmel, Dórival (akkor volt másodéves egyetemista), és amikor meséltem neki erről, azt mondta, tisztára, mint az alkimistában. És mesélt nekem erről a könyvről. Azonnal beszereztem, de csak most jutottam a végére. Nem, nem azért, mert olyan hosszú :).

Egy pásztorfiú, aki volt olyan bátor, hogy szembeszegüljön a család elképzeléseivel, és volt olyan szerencsés, hogy ebben támogatásra lelt a család részéről, eddig is úgy élt, ahogy tetszett neki: világot akart látni, tehát olyan foglalkozást választott/űzött, ami által ezt megtehette: ...

Odakint csendesen esett az eső, én pedig bent, a kellemes szobában festegettem. Két éve erre vágytam!!!

Befejeztem a Nyilast és a Skorpiót - és elfogyott a transzparens festék. Szóval ma berobogtam a városba, és vettem gyorsan. Sajnos eléggé ki vannak fogyva, tehát egyebet (ha már ott vagyok) nem vehettem, de legalább leadtam a rendelésemet :P.

Ma talán elkészül a Szűz és a Halak is... Aztán jöhetnek a mandala-mécsesek, tovább nem látok :)